Kiben Júliát szólítja
Júlia két szemem, olthatatlan szenem,
Fejemnek szórt parázsa,
Forgandó elmémben, mint Phárus felszélben,
Szerelmemnek vagy mása:
Tüzem ébren tartod, fogyasztasz, mint partot,
Tengerhab harapása.
Úgy vertengek szépem, viharzó vízképpen,
Kit szél gályákkal szántott,
Mint háborgó dolgok széthullámlón bolygok,
Mert Syren szava bántott:
Szeress, el ne vess még, ropjon érted esmég
Vert szívem szarabándot!
Légy vigasságtétel, testemnek szánt étel,
Számnak itala, lelkem,
Mint szélvésszel tenger, lehelettel ember,
Szerelmeddel bételtem:
Miként égő bárka mennyet érő árba,
Mélyedben megmerültem.
Altera inventio: Júliáról
Júlia szem szén tűz langod versenként űz
Eretnekként megéget
Bátor mint szarándok benned szentül járok
Morzsolván egyre téged
Mint vezeklő vétek benned nem ösmérek
Bűnt kezdetet se véget
Forrás: Holmi, 1992. december, 1801. o.
|