Kiben Júliát szólítja

Júlia két szemem, olthatatlan szenem,

Fejemnek szórt parázsa,

Forgandó elmémben, mint Phárus felszélben,

Szerelmemnek vagy mása:

Tüzem ébren tartod, fogyasztasz, mint partot,

Tengerhab harapása.

Úgy vertengek szépem, viharzó vízképpen,

Kit szél gályákkal szántott,

Mint háborgó dolgok széthullámlón bolygok,

Mert Syren szava bántott:

Szeress, el ne vess még, ropjon érted esmég

Vert szívem szarabándot!

Légy vigasságtétel, testemnek szánt étel,

Számnak itala, lelkem,

Mint szélvésszel tenger, lehelettel ember,

Szerelmeddel bételtem:

Miként égő bárka mennyet érő árba,

Mélyedben megmerültem.

Altera inventio: Júliáról

Júlia szem szén tűz langod versenként űz

Eretnekként megéget

Bátor mint szarándok benned szentül járok

Morzsolván egyre téged

Mint vezeklő vétek benned nem ösmérek

Bűnt kezdetet se véget

Forrás: Holmi, 1992. december, 1801. o.