|
1 Hozzám követséggel küldte sietséggel
Venus asszony Cupidót,
Halljad – úgymond – , kérlek, most tőled nem félek,
Venus anyám mit hagyott,
Követségtételem és választvitelem
mindjárt nem bont szándékot:
2 Köszöneti után néked Venus anyám
énáltalam izeni,
Háládatlanságod s állhatatlanságod
valójában hogy érzi,
Másfelől peniglen, hogy ilyen hirtelen
megvetetted, neveti.
Az hirtelenséget, s gondatlan esetet
bánat szokta követni. *
3 Nem azért izente, hogy el ne lehetne
udvara nálad nélkül,
Ki bír királyokkal, bölcsekkel, urakkal,
ellehet nálad nélkül,
De hogy megmutassa, hogy dolgodat bánja,
bár vétettél mód nélkül.
Kegyelem bűnösnek, nem pedig szenteknek
adatik istenségtűl.
4 Vétkedet bocsátja, sőt elő sem hozza,
ha térülsz kegyelemhez,
Mivel eddig bírtál, azon hatalommal
bocsátja kezeidhez;
Ne gondold, oly könnyen ez véghez mehessen,
nem fér emberségedhez.
Se te hűségedhez, se esküvésedhez,
se te természetedhez.
5 Magad is megszánnád, így nem bosszontanád,
hogyha látnád bánatját,
Sérti méltóságát, úgy várja halálát,
éri könny könnyhullását,
Néha ha csendesül, fejehajtva eldűl,
felejti magamagát.
Vagy – úgymond – meghalok, halált annak hozok,
ki elszólta szolgámot.
6 Ezereken vadnak, azkik kívánkoznak,
udvarában jussanak,
De az sok közül is, kit válasszon, kevés,
kinek aztat mondhatnak:
Ennek mind erkölcse, vidámság termete,
illik szolgálatjának.
Mert eszest és józant, hívet és az tisztát,
válogatja magának.
7 Lám, magad is vallod, nem is tagadhatod,
anyád helyett anyád volt,
Vett fel árvaságbúl és ártatlanságbúl,
maga hogynem szoptatott,
Az jótéteményért nehéz kegyelemért
venni háládatlanságot.
Felel az udvari szolga Cupidónak és elűzi magától
8 Szemtelen gyerkölce, nyughatatlan elme,
orvosolhatlan méreg,
Lám, hová egyszer férsz, onnan nehezen térsz,
odaragadsz, mint kéreg,
Kellesz vagy nem kellesz, senkit meg nem kérdesz,
vagy mindenütt, mint féreg.
9 Ki bízta most reád, hogy hozzám jüjj magad
hízelkedű beszéddel,
Éngem Venus asszony hogy visszakívánjon,
csempeskedjél nyelveddel?
Világgal ha bírhat, reám nem szorulhat,
nemcsak éngem nevelt fel.
10 De ha úgy volna is, ne gondold soha is,
éngem visszahitegess,
Honnét kieveztem, tőrbűl kivergődtem,
ismét hogy visszavihess,
– – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – –
11 – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – –
Könnyen elkerüli, ki nem akar esni
mélyére örvényének,
Így semmi hitele s előmenetele
nincsen te beszédednek.
12 Gismunda békével élne Gisquardussal;
Leander Diomedessel,
Lyda, Lucretia, Penelope, Elissa
vigadnának örömmel,
De te az halálra, te az kárhozatra
vivéd nyalka beszéddel.
13 Aeneast, Achillest, Parist, Aristotelest
kicsalád ez világbúl,
Sok más ezereket, nem győzöm neveket,
ölél meg ártatlanul,
Kerítő beszéddel küldéd ígérettel
poklokra az udvarbúl.
14 Többé, te marcona, mint megmondtam vala,
ne kerülj énelőmben,
Már egyszer tegzedet, puzdrás nyilaidat
porrá törtem kezemben,
Bizony szárnyad szegöm, lábad kettétöröm,
úgy jüjj másszor előmben!
|