1

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,

Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,

Töröld el rútságát, minden álnokságát,

könnyebbíts lelkem terhét!

2

Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben

Té-tova bujdosik, mint madár az szélvészben,

Tőled oly igen fél, néked szólni sem mér,

akar esni kétségben.

3

Látván magán való szántalan jovaidat,

Kiért viszont téged nem nem szolgált, jól tött urát,

Háládatlanságát látván hamisságát,

ugyan útálja magát.

4

Akarna tehozzád ismét örömest térni,

De bűnei miatt nem mér elődbe jönni,

Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,

színed igen rettegi.

5

Semmije nincs penig, mivel elődbe jöjjen,

Kivel jótétedért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan méltó haragodban

tégedet engeszteljen.

6

Sok kísértet éri, gyakorta ijegeti,

Tőled rettegteti, kétségre sietteti,

Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,

magát Pokolra ejti.

7

Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,

Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,

Bizony kedvét lelném, mert őtet követném,

mint édes Istenemet!

8

Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,

Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?

Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében

szép magasztalásokkal.

9

Az te szódat, Uram, mihelyen meghallhatja,

Ottan szent nevedet, nagy felszóval kiáltja,

Kiterjesztett kézzel, sűrő könyves szemmel

magát reád bocsátja.

10

Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,

Magad is megszánnád, látván, mint keseredett,

Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal

kér fejének kegyelmet.

11

Irgalmasságod is annál inkább megtetszik,

Mennyivel több bűnöm tőled megengedtetik;

Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének

teellened az hívek?

12

No, nem tartod tovább haragod, tudom, rajta,

Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,

De csak olyanoknak, kik utánad járnak,

mert vagy mindenek ura.

13

Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,

Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,

Mert ő hozzáfogad, csak reá hadd magad,

igen irgalmas úr ez.

14

Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,

Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,

Áldott az ő neve örökké Mennyekbe,

ki ma megkegyelmeze.

15

Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,

Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,

Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván,

tusakodván ördöggel.