1

Kegyelmes Isten, kinek kezében

életemet adtam,

Viseld gondomot, vezérld utamot,

mert csak rád maradtam.

2

Gyermekségemtűl fogván egyedül

csak tetőled vártam,

Mint atyja után fiú kiáltván,

könyörögvén jártam.

3

Most is csak benned reménségemet,

Uram, helyheztettem,

Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,

tealád vetettem.

4

Mi hasznod benne, hogyha veszélre

jutok kétség miatt,

Kit fiad által hozzád váltottál

mint fogadott fiat?

5

Hallgass meg azért te nagy nevedért

én könyörgésemben,

Mutasd meg jódot, sok áldásidot

az én szerencsémben!

6

Add meg énnékem én reménségem

szerint való jódot,

Áldd meg fejemet, ki bízik benned,

viseljed gondomot!

7

Az szép harmatot miként hullatod

tavasszal virágra,

Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,

te régi szolgádra,

8

Hogy mindholtomig szívem légyen víg,

téged magasztalván,

Mindenek előtt s mindenek fölött

szent nevedet áldván.

9

Ezeket írám az tenger partján,

Oceanum mellett,

Kilencvenegyet mikor jedzettek

másfélezer felett.