1

Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek,

Emberi nemzetre kik az Égből néztek,

Az Urat örökké ti mind dicsérjétek!

2

Angyalok, az Úrnak követi kik vagytok,

Szentek, kik ő székét mind körülálljátok,

Örökké az Urat felmagasztaljátok!

3

Fényes Nap világa, ez világ fáklyája,

Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga,

Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja!

4

Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek,

Avagy tengerekkel együtt minden vizek,

Örök dicsérettel őtet tiszteljétek!

5

Mert csak ő egyedül minden teremtője,

S mindent bír, valamint magában rendelte,

Megmarad mindenek ellen ő szerzése.

6

Földnek kereksége minden állatokkal,

Vízben úszó halak tengeri csudákkal,

Az Urat örökké áldjátok szátokkal!

7

Tenger mély örvénye, mennydörgés, villamás,

Kőeső, hó, szélvész, háború, csattagás,

Télben is, nyárban is mind felhős sok havas,

8

Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,

Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,

S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,

9

Sok színben öltöző, tündöklő virágok,

Berkekben, cserékben vadak, ki lakoztok,

Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!

10

Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal,

Sőt az madarak is különb-különb szókkal,

Örökké az Urat áldják hangossággal!

11

Világ fejedelmi, urak és fő népek,

Kik községgel bírtok, s néki törvént tésztek,

Örökké dicsérvén az Urat féljétek!

12

Együgyű gyermekek, kegyesek, szép szüzek,

Felserdült ifjakkal böcsületes vének,

Dicséret tőletek légyen ő nevének!

13

Mert ő az, akinek hatalmában az Ég,

Néki enged tenger, Menny s földi kerekség,

Segéli övéit, mint mennyei felség;

14

Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege,

Kik leginkább vagytok az ő szerelmébe,

Örökké szent nevét dicsérjétek Mennybe!