1

Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem,

Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem,

Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj megszégyenednem!

2

Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,

Csak rút szégyentől ódd fejemet, ha bántod,

Halálomot inkább elhozd, hogynem rútíts orcámot!

3

Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel, névvel,

Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,

Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel!

4

Ne gyalázzon éngem kevély ellenségem,

Te légy, Uram, vélem, jótévő Istenem,

Nagy szégyenem ne viseljem tovább, s ne hágyj elesnem!

5

Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen,

Hogy mindenek ellen megtartottál épen,

Áldott Isten, hála légyen néked örökké, Ámen.