1

Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak,

Kristus, másod személye!

Régi vitézeknek, roppant seregeknek

győzhetetlen Istene!

Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok,

vigy, kérlek, vitézségre!

2

Régenten Dávidot, juh mellől az pásztort

víd királyi felségre,

Midőn Góliáttal, az nagy óriással

megvíva szemtől szembe,

Kit reménség ellen csudálatosképpen

adál néki kezébe.

3

Jó Makkabéusnak, Jeftének, Sámsonnak,

Gedeonnak, Juditnak

Eszet, bátorságot adál diadalmot,

hogy vitézül járnának,

Midőn benned bízván, hadnagyságod után

szerencsét próbálának.

4

Most is vitézeknek te vagy bátor szívek,

kik véled dicsekednek,

De az kevélyeknek, kik mással kérkednek,

csak szégyenvallás helyek,

Mert kit te nem segélsz, szíve, esze elvész,

hátat ád ellenségnek.

5

Az te nagy nevedben én is most, Istenem,

kötöttem fel szablyámot,

Sok jó szerencséket várok csak tetőled,

s vitézlő sok szép jókot,

Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért

járom, tudod, utamot,

6

Hanem szent nevedért s az szép tisztességért,

kiben megkisebbítél,

Noha nem méltatlan, mert rút és szántalan

bűnömért rám gerjedtél,

De felejts el, kérlek, undok vétkeimet,

lám, már eléggé vertél.

7

Te vagy szál kopiám, te vagy éles szablyám,

jó lovam hamarsága,

Elmémnek vezére, karjaim ereje,

én szívem bátorsága,

Bízván szent nevedbe, mégyek örvendezve,

bátran káromlóidra.

8

Csak tereád hadtam életemet, Uram,

valamely helyen járok,

Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket

csak jóvoltodtól várok,

Orcámról töröld el szép vitézségekkel

szégyent, kit mégis vallok,

9

Hogy vidám orcával, szép háláadással

én felmagasztaljalak,

Ez széles világnak téged hadnagyomnak

örömmel kiáltsalak,

Vérrel festett szablyát ki adsz olyanoknak,

kik zászlód alatt járnak.