1

Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten,

Ki előttök mentél tüzes oszlopképben,

Ígéret földére vezérelvén szépen,

Kalauzok voltál minden szerencséken.

2

Te adtál csillagot három szent királnak,

Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,

És Heródes előtt futó Szűz Máriának,

Te voltál vezére minden szarándoknak.

3

Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,

Mert, ím, bujdosni űz nagy bú és szemérem;

Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,

Őrizz meg gonosztól, felségedet kérem!

4

Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,

Szívemet peniglen hittel, merészséggel,

Bujdosó fejemet törödelmességgel,

S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel!

5

Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,

Búmban, örömemben reád figyelmezzek,

S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek,

Soha semmi helyen el ne felejtselek;

6

Hogy bujdosásom ideje tölte után

Én édes hazámban térjek esmét vígan,

Mindazokat jó egészségben találván,

Akik szomorkodnak éntőlem búcsúzván.

7

Felejts el annak is háládatlanságát,

Aki most erre vett éngem, régi rabját,

Ámbár élje vígan felőlem világát,

Csak énbennem olts meg nagy szerelmem lángját!

8

Én édes hazámból való kimentemben,

Szent Mihály-nap előtt való harmad hétben,

Az másfélezerben és nyolcvankilencben

Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben.