1

Szerelem istene, Venusnak ereje

most meg megkörnyékezett,

Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban

egy szép szűz miatt veszett,

Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam,

mert így, mint most, nem teszett.

2

Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín

víg szívemre bocsátott!

Immár orvosságot hol leljek gyógyítót

búm ellen, ki rám jutott,

Ha súlyos szerelem kínnal sujtol éngem,

s búmra esmét fordított?

3

Fekete gyászába, mint sűrű árnékba

liliom, úgy fejérlik,

Szép piros orcája, fekete zománcba

mint rubin, úgy tündöklik,

Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben

Mária képe, úgy fénlik.

4

Igazán görögöl nevet keresztségből

adtak szép személyére,

Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze

vagyon néki mindenre,

Tud fedni szerelmet, noha igen szeret,

nincsen gonosz hírére.

5

Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon

lelkem súlyos gyötrelme,

Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért

gyújts fel ezt szerelemre,

Régi sok búm után hadd élhessek vígan

evvel immár kedvemre!

6

Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár

a nyárnak közepében,

Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek

áldozatul kezében,

Szerzém ezt versekben az másfélezerben

és az nyolcvankilencben.