Negyvenhetedik
Item inventio poetica:
Az ? szerelmének örök és maradandó voltáról

?Csak búbánat? nótájára

1

Idővel paloták, házak, erős várak,

városok elromolnak,

Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság

idővel mind elmúlnak,

Tavaszi szép rózsák, liliom, violák

idővel mind elhullnak,


2

Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág

idővel mind elvésznek,

Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává

nagy idővel lehetnek,

Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség

idővel porrá lésznek.


3

Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,

idővel tenger apad,

Az ég is béborul, fényes nap setétül,

mindennek vége szakad,

Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,

egy helyiben más támad.


4

Meglágyul keménség, megszűnik irigység,

jóra fordul gyűlölség,

Istentűl mindenben adatott idővel

változás s bizonyos vég,

Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének

nincs vége, mert égten-ég.


5

Véghetetlen voltát, semmi változását

szerelmemnek hogy látnám,

Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,

könnyebbségemet várnám,

Ezeket úgy írám, és az többi után

Juliának ajánlám.