1

Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia

egy igen szép cserében,

Tündérek egyike vevé őt eszébe,

s monda lassú beszédben:

Itt e földön angyal mit jár vadászattal,

ha vagyon helye Mennyben?

2

Hevült vala penig Julia sokáig

vadak után jártában,

Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét,

hűl szép szellőn árnékban,

Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,

így szóla ő magában:

3

Két Diana vagyon talám ez világon?

mely hasonló ez hozzá!

Diana módjára megeresztve haja,

kezében szép dárdája,

Könnyű, zöld ruhája, oldalán kézíja,

szép aranyas puzdrája.

4

Képe, keze, szeme, teteme, termete

olyan, mint Dianának,

Beszéddel, énekkel, magaviseléssel

ők mely hasonlatosak!

Múlatságnak örül, s néha lóra is ül

mindkettő, úgy vadásznak.

5

De csak szarvasokat és egyéb vadakat

ver és vadász Diana,

De vitézek között szerelmére kötött

s fogott sokat Julia,

Senki el nem szakad, valakire akad,

mert erős ő hálója.

6

Kiben éngemet is, mint egyebeket is,

régen fogott s fogva tart,

S így ő el sem bocsát, fel sem mészároltat

kétség között tartóztat,

Hogy tüzében égjek, valameddig élek,

mint egy gyújtó áldozat.